Sebesült kard az éjszakában.
Hurcolják néhai lovon.
Serkennek valahai élők,
s robognak a régi mezőkre.

Tatár jő, zúdul a török?
Újul Mohács, sajog a puszta?
Irgalmas csend ül síkjainkon.
Hová, ti valahai élők?

Tatár se jő, török se jő,
mert láng se látszik, lárma sincs.
Irgalmas csend van síkjainkon.
Lovaitok mire fülelnek?

Rezeg a borsó a dobon,
a temető házunk alá ér.
Halál jött fel ablakainkra,
velőt ont, zúzza szíveinket.

Rezeg a borsó a dobon,
a temető házunk alá ér.
Most kell esketni, kapitány,
Istenért, királyért, hazáért!

<< Vissza